Nehézfémek a szervezetben – Kit érint a nehézfémterheltség?

A nehézfémek okozta kihívások szélesebb palettán hatnak a nyugati világ egészségére, mint azt elsőre gondolnánk. Az elsődleges problémát nem is az általuk okozott toxicitás, mindinkább annak fel nem ismerése okozza. A nehézfémek komplex kórélettani megjelenése számos betegségben játszik fontos szerepet. Gyakran nem is sejtjük, hogy tüneteink mögött ezek a toxikus elemek állnak. 

Megkavaró például, hogy az emberek tetemes hányada manapság súlyos idegrendszeri tünetekkel azonosítja a nehézfém terheltséget. Ilyen, már beazonosított kórképek például a japánból eredő Minamata-kór vagy az Itai-itai betegség. Ezekben az esetekben igazán súlyos, életet megnyomorító tüneteket szenvednek el az akut és nagy mennyiségű toxikus anyaggal találkozók. Tehát egyértelmű az ok és a következmény.

Mi van akkor, amikor nem egyértelmű? 

Összegyűjtöttem a 7 fő indokot ami miatt nehéz felismerni a tényt, hogy a civilizált világ körülményei között: mindenki nehézfém terhelt. 

(A cikk során egyszerre fogom használni a nehézfém és a toxikus fém fogalmakat. A folyamatosan változó hivatalos nevezéktan miatt ez megkavaró lehet a cikkben a könnyebb megértés érdekében a kettő ugyanazt jelenti.)

Okok, amelyek miatt nehéz kimutatni, hogy mindenki nehézfém terhelt – 1. Expozíciós eltérések

Az akut toxicitás olyan mértékben relatív ritka, mint ahogyan a japánokat érintette a higany és a kadmium kapcsán. Nyugati körülmények között ugyanis jellemzően állandó és moderált expozíciónak vagyunk kitéve.

Itt is vannak kivételek, mint amikor egy délután alatt valakinek kifúrják 6 amalgám tömését egy erre alkalmatlan módszerrel. Ugyanakkor ami mindenkire vonatkozik az a folyamatos, enyhe kitettség. 

Kevés civilizált kultúrát nem érintenek olyan tényezők, mint:

Okok, amelyek miatt nehéz kimutatni, hogy mindenki nehézfém terhelt – 2. Akció–>Reakció

Szeretjük azt gondolni, hogy objektíven figyeljük meg testi tüneteinket. Sokszor teljesen magabiztosan ki merjük jelenteni, hogy valamilyen táplálék kiegészítőtől fáj a fejünk vagy egy ételtől puffadunk. Pedig a tünet sokkal összetettebb, és nem is egy hétköznapi ok-okozati összefüggés áldozata vagyunk.  

Akut toxicitás esetén térben és időben könnyedén össze tudjuk csatolni a velünk történteket a felmerülő tünetekkel. Például, az egy délután alatt eltávolított 6 amalgám tömés után megjelenő pajzsmirigy túlműködés vagy cöliákia, engedhet arra következtetni, hogy a fogorvosi beavatkozás szerepet játszhatott a kórfolyamat kialakulásában.

Sokszor még ez sem elég kirívó, hogy feltűnjön mindenkinek. A hozzám fordulókkal gyakran órákig kutatunk vagy kronologikus kórelőzményt állítunk fel, mire fény derül az igazságra.

Tehát a legtöbbször egy nagy mértékű expozíció (higanyos lázmérő eltörése, oltások, ipari baleset) általában jóval szemléletesebb és objektíven összekapcsolható egészségügyi kihívásainkkal. 

A krónikus kis mértékű expozíció ugyanakkor sokkal alattomosabb…

3. Nehézfémterheltség tünetei a szervezetben

Fiziológiás körülmények között a nehézfémek tetemes hányada túl toxikus ahhoz, hogy a szervezet képes legyen kiválasztani. Ezért mi történik? Rövid ideig maradnak meg a keringésben, majd a szervezet annyira mérgezőnek titulálja a folyamatot, hogy inkább gyorsan depozitálja a sejtekbe. A toxikus fémek számára ez egy ideális állapot, hiszen zsíroldékony jellegüknek köszönhetően, át tudnak jutni a sejtfalon, ahol képesek erő kötést kialakítani egyes fehérjékkel. És innen kezdődnek a problémák.

A glutation-rendszer

A szervezetnek létezik a nehézfémek kordában tartására IS alkalmas mechanizmusa. A glutation-rendszer nem kizárólagosan nehézfém kivezetési feladatot lát el, hanem egy többfunkciós enzimrendszer, ami elsősorban antioxidánsként működik. Ugyanakkor a glutation molekula egyik specifikus szulfu-hidril doménje (-SH/thiol/mercapto) képes valamennyire ragaszkodni a nehézfémekhez, amin keresztül át tudja csoportosítani a szervezetben. 

Amikor alacsony a nehézfémek koncentrációja, akkor a glutation-rendszer elegendő is lenne a nehézfémek kivezetéséhez. Ugyanakkor nyugati körülmények között erre nem támaszkodhatunk. 

Egyfelől a glutation rendszer túl elfoglalt a “civilizált élet” minden egyéb melléktermékével, mint az oxidatív stressz, kórokozók, tápanyaghiány, orvosi kezelések mellékhatásai… és még sorolhatnánk. Másrészről pedig, a jelenkori nehézfém expozíció túl intenzív és sokirányú, hogy mindezzel önmagában szembe tudjon nézni. A mechanizmus ősi körülményekre volt kifejlesztve mikor még csak nanogrammos mennyiségű nehézfémmel találkoztunk ivóvízből, talajból, vagy egy alkalmankénti vulkánkitörésből. 

A modern világ embere ezzel szemben új kihívásokkal néz szembe, mikor toxikus fémek kiválasztásáról van szó. Ezek közül a leginkább megtévesztő, hogy nem egyértelmű tüneteket produkálnak, amelynek 3 fő oka van: 

1, A szervezetben bárhol képes bejutni a sejten belüli (intacelluláris) térbe. 

A nehézfémek zsíroldékony elemek mikor a szervezetünkbe kerülnek, így bármilyen sejtmembránon (foszfolipid kettős réteg) képesek átjutni. Lévén a preferencia a zsírosabb közeg, így a legtöbbet lipidgazdag területekben megtalálható, mint az idegrendszer. 

Ez sem exkluzíven igaz minden esetben, csak egy gyakori megfigyelés. 

Ha a központi idegrendszerben rakódnak úgy az elsődleges tünetek az: 

Okok, amelyek miatt nehéz kimutatni, hogy mindenki nehézfém terhelt – 4. Felületes nehézfém diagnosztika

A változatosan megjelenő és eltérő súlyosságú tüneteken túl, a nehézfém terheltség legnagyobb kihívása, hogy nagyon kevés módszerrel lehet pontosan kimutatni. A precíz diagnosztika hiánya további bizonytalanságot szül vagy épp teljesen elfedi a probléma valódi súlyát. 

1, Vérből

A leginkább elterjedt és bevált metódus a szérumban keringő toxikus fémek arányának vizsgálata. A vizsgálat meglepően pontos amennyiben akut toxicitásról van szó. Ezen keresztül ugyanakkor feleslegessé is válik, lévén egy akut mérgezést a legtöbb esetben nem kell megerősíteni. 

Akinek épp ma fúrták ki az amalgám töméseit azt tud róla, és akinek a gyermeke épp a héten tört el egy higanyos lázmérőt az is tisztában van vele. Megerősíteni egy expozíciós eseményt a szérumban keringő nehézfémek jelenlétével elég mellőzhető diagnosztikus módszer.

Kicsit olyan mintha orvosi másodvéleményt kérnénk arról, hogy hasmenésünk van. Látjuk, érezzük, tudjuk, így nem szükségszerű megerősíteni. 

Az igazi kihívás, hogy az emberek tetemes hányada nincs teljesen tisztában az expozíció kockázataival. Ebben az esetben igenis hasznos eszköz lehet a szérum ellenőrzése. Ha egy akut expozíciónak kitett személy látni szeretné a higany szintet négyszeresen eltérni a referenciától, és ettől nekiáll egy kivezetésnek, úgy mondhatjuk, hogy egy hasznos lehetőség. 

2, Vizeletből

Létezik egy úgynevezett provokációs teszt, aminek keretében egy közel sem biztonságos kelátort (EDTA) adnak a delikvensnek, majd mérik a vizeleten keresztül ürülő nehézfémek mennyiségét. A módszer legalább annyira triviális mint a szérum szintek vizsgálata, de legalább még félrevezető is. Ebben az esetben a kelátor a sejtközi térből gyűjti össze a toxikus fémeket, majd annak egy része jelenik meg a vizeletben. 

Ezzel a legfőbb kihívás, hogy a problémát okozó nehézfémek az intracelluláris térben helyezkednek el, ahova a kelátornak nincs bejárása, négyszeres negatív töltöttsége miatt. Pontosan ezért sem kelátorként nem túl hasznos, sem diagnosztikus eszközként, ugyanis az extracelluláris (sejten kívüli) nehézfém mennyiség arányosan mindig jóval kevesebb mint az intracelluláris (sejten belüli) térben lévő. Tehát az eredmény gyakran fals negatív, vagy épp aránytalanul alacsony toxicitást mutat a valósághoz képest. 

A másik, hogy a kelátor funkciója csak amolyan “fél-kelátorként” szuperál, ugyanis könnyedén el tudja engedni az általa elmozgatott fémeket. Ennek következtében közel nem a teljes mennyiséghez kötődik nehézfém ami a vizeletben kimutatható lenne, ami tovább rontja a módszer szenzitivitását.

Nem mellesleg amit elmozgatott a sejtközi térből és nem sikerült a vesén keresztül ürítenie, az újra depozitálódik / lerakódik valahol máshol a szervezetben. Ezt a jelenséget hívják redisztribúciónak. És bizony toxikus anyagokat átrendezni az emberi testben általában nincs ingyen.

Például, nem kellemes ha a kisujjunk mozgató idegéről elvisszük a nehézfém iont valami egzotikusabb helyre… például a szívizomba. Nagyon sok, ezt a folyamatot alátámasztó sajnálatos esettanulmány létezik, de nem az elrettentés a célom, így nem írom le bővebben, szerintem el tudjátok képzelni.

3, Hajszövet analízis

A módszer lényege, hogy megvizsgálják a hajszövetben fellelhető ásványok, nyomelemek, élettanilag szükséges redox fémek, és a nehézfémek mennyiségét. Ennek a metódusnak már lehet létjogosultsága krónikus nehézfém terheltség kimutatására a szervezetben. 

A haj fokozatos növekedésének köszönhetően egyenletes változást mutathat a benne felgyülemlő elemekről, amiből következtetni lehet a nehézfémek jelenlétére. A teszt gyengéje, hogy nem közvetlen mutatja az egyes toxikus anyagokat, hanem más ásványok és nyomelemek egymáshoz viszonyított arányából szokták kikövetkeztetni a lehetséges toxicitás mértékét. 

A módszer másik határa, hogy gyakorlati megfigyelésekre alapszik és tudományosan elég visszás eredmények vannak róla. Míg egyes vizsgálatok megerősítették, addig mások cáfolták pontosságát. Ez nem jelenti azt hogy a gyakorlati megfigyelés ne lenne pontos, csak tudományos keretek között még nem írták le annyira jól, hogy minden kétséget kizárólag működik. 

A harmadik kihívás, hogy elég ritka, macerás és költséges. Persze ezek szubjektív tényezők, de ha elfogadjuk a tényt, hogy nyugati körülmények között mindenkinek van dolga a toxikus fémekkel, akkor ennek megerősítésére nem egy körülményes diagnosztikus módszerre van szükségünk, hanem sokkal inkább egy gyakorlati megoldásra. 

De akkor miért működik?

Jogos a kérdés, hiszen mindenki, akinek hajszövet analízison keresztül megerősítették a terheltségét és elkezdte a kivezetést, az meg is tapasztalta a kelációs folyamat hatásait. Sőt a sikeres kivezetés után állapotjavulást tapasztalt, a sikertelen után pedig romlott. Tehát 100%-osan megerősítette toxicitását, mégpedig azért mert:

“Mindenki nehézfém terhelt”

És amikor mindenki az, akkor könnyű megerősíteni egy toxicitást. Én csak azokat sajnálom, akiknek azt mutatta ki, hogy nincs dolguk a nehézfémekkel…mert nekik is van. 

4, Biorezonancia

Az elnevezés ebben az esetben is megkavaró. Eredetileg nem biorezonanciás állapotfelmérés hanem quantum-fizikai, de a köztudatban mégis az előbbi terjedt el. Biorezonancia önmagában egy másik kategória, és erre a célra nem feltétlen alkalmas. Ha pedig ténylegesen az quantum-fizikai jelleggel működik, akkor az eddig legpontosabb megoldás amivel valaha találkoztam. 

A mérés egy quantum fizikai metódussal történik, ami még sokaknak bőven a felfogó képességeinek határait súrolja. Ennek következtében elég rossz megítélése is van a módszernek a köztudat(lanság)ban. 

Gyengéje, hogy nem mindenki dolgozik a megfelelő géppel, vagy ha mégis, akkor nincs meg hozzá a megfelelő gyakorlata, szakmai tudása. Nem mellesleg több esetben mint nem, olyan szakemberek működtetik, akik nincsenek tisztában az emberi fiziológia alapjaival. A legrosszabb esetben pedig gyakran arra használják, hogy valamilyen termék értékesítést alá tudjanak támasztani vele. Tehát sajnos van hibalehetőség. 

Pedig a jó quantum mérés páratlan pontossággal bír. Képes megmutatni a nehézfémek típusát, elhelyezkedését a szervezetben vagy akár a kivezetés szükségességének prioritását.

Több kelációs protokollt követtem végig, ahol szervre pontosan meg tudta mutatni a toxikus fémeket vagy épp a kivezetés következményeit, melyek 100%-os egybeesést mutattak a tüneti visszacsatolással. Egy igazi kincs, ha egy megfelelő gép a megfelelő szakember kezébe kerül. 

Okok, amelyek miatt nehéz kimutatni, hogy mindenki nehézfém terhelt – 5. A folyamatosan változó biztonsági előírások

A nehézfém toxicitás felismerésének egyik legnagyobb kihívása, hogy a biztonsági előírásokat megalkotó szervek nem tudnak konzisztens információval szolgálni a probléma igazi súlyosságáról. Amikor egészségről van szó, a gyorsan fejlődő tudomány, a szintetikus anyagok felfedezésének exponenciális emelkedése, vagy akár a profitérdek, mind-mind nehezítik a tisztánlátást.

Rég volt, tán már igaz sem volt

Ami ma számunkra egyértelmű, az bizony nem volt mindig egyértelmű. Például, egy évszázada még azt hitték a dohányzásra, hogy egészséges. Akkoriban az élelmiszerbiztonsági és környezetbiztonsági előírások is elég szabadon voltak értelmezve, ha épp egyáltalán léteztek. Ezen folyamatos változás áldozatának esett a nehézfém kérdés biztonsági megítélése is. 

Már a XIX. században, Lewis Carroll regényében az Alice csodaországban is megszemélyesítették a nehézfém terheltség jelenségét, mégpedig az “őrült kalapos” karakterében. A metafora egy létező korabeli jelenségre épül, miszerint a kalapkészítők nagyobb számban produkáltak súlyos idegrendszeri tüneteket, mérlegre téve az összes többi szakmával. Az “őrületet” tehát nem a kalap viselése, hanem a készítése okozta, ugyanis higany-nitrát permetet használtak a kalapok tartósságának elérése céljából.

Az akut és súlyos toxicitás jelei elég kézzelfoghatóan tapasztalhatók voltak már akkor is, és nem kellett hozzá epidemiológiai diploma, hogy megtalálják az összefüggést. Majd a következő évszázadban lassan, de biztosan kialakultak az egyes munkahelyi biztonsági előírások és egészségvédelmi rendeletek.
A kezdeményezés örvendetes volt, csakhogy több kihívás is adódott vele: 

Egyrészt csak a kézzelfoghatóan tapasztalható és látható, akut jelenségeket tudtak kiszűrni. Akik például lassú, krónikus mérgezésnek voltak kitéve azok csak évtizedekkel később kerültek a radar alá. A jelenkor nehézfém terheltsége pedig ez utóbbi kategóriába tartozik. 

Másfelől pedig a hadászati és gazdasági verseny olyan erővel hatott a tudományos és technikai fejlődésre, hogy azt a biztonsági előírások emberi léptékkel nem tudták lekövetni. Ennek az exponenciális fejlődésnek a legjobb példája, hogy míg az első 10 millió szintetikus anyagot több mint 33 év alatt hozták létre, addig a következő 10 milliót már csak 9 HÓNAP ALATT. Toxikológus legyen a talpán, aki ezzel lépést tud tartani.

Így lett a XX. század az akkori világ legmérgezőbb periódusa…egészen a XXI. századig. 

Biztonságos?

Élelmiszerbiztonsági előírások, levegőszennyezettségi kategóriák, vagy épp a nehézfémek toxikológiai megítélései az idővel folyamatosan változnak. 

Az Egészségügyi Világszervezetnek nincs könnyű dolga amikor egy anyag felhasználásából adódó mérgezettségi mértéket kell megállapítani. Hacsak a rákkeltő anyagok besorolását vesszük alapul, mindjárt négy kategóriába lehet sorolni egy elem karcinogenitását. 

• Első csoport: Emberre rákkeltő
• 2A csoport: Emberre valószínűleg rákkeltő
• 2B csoport: Emberre esetlegesen rákkeltő
• Harmadik csoport: Emberre gyakorolt rákkeltő hatás alapján nem osztályozható

Pár évente egy anyagot átsorolnak a 2A kategóriából a 2B kategóriába vagy épp vissza… de érdemi osztályozás nem történik. Legalábbis olyan nem, amivel a mindennapi ember gyakorlati megelőző lépéseket tudna tenni saját egészsége védelmében. Ennek kialakulása ugyanazon két fő okból történhetett amiért a régi korokban sem volt egyértelmű a toxicitás megértése:

1, A krónikus kitettségek következményeinek vizsgálata nehezebb, mint az akut mérgezettség felismerése. 

2, A tudomány és a technika fejlődése túl nagy ütemben ontotta az emberre a potenciálisan veszélyes anyagokat. 

+1, Pusztán csak a kritikai gondolkodás teljessége végett, érdemes feltennünk néha a kérdést: a biztonsági előírásokat és javaslatokat megfogalmazó szervezetek valóban a legjobbat akarják a hétköznapi halandóknak? Az elmúlt években azért megannyi egészségügyi intézmény objektivitása és hitelessége elég komoly csorbát szenvedett, így ezt a kérdést is érdemes nyitottan kezelni. 

Végül pedig fontos kérdés, hogy ezekből a folyamatosan változó és közel sem egyértelmű javaslatokból mi és hogyan kerül a gyakorlatba. 

A WHO már a 2000-es évek elején megfogalmazta, hogy az amalgám tömésekből kioldódó higany potenciális veszélyekkel járhat. Ez ugyan 135 évvel azután történt, hogy már tudtuk, hogy a higany káros, de hát jobb később, mint soha. Ennek ellenére Magyarországon a mai napig továbbra is szerepel az amalgám, mint TB alapon támogatott tömési lehetőség.

Illetve még ennél is károsabbak tudnak lenni, az egyes biztonsági előírásokat gyakorlatba helyezésének átmeneti időszakai. Ilyen volt például, mikor az amalgám tömések lehetséges veszélyeiről szóló javaslatok először napvilágot láttak. Első körben javasolták, hogy gyermekek és áldott állapotban lévők kerüljék az amalgám töméseket.

Ez elsőre még jó ötletnek is tűnt, viszont amikor egészségügyi intézmények ezt úgy interpretálták, hogy terhes nőknek ajánlották kifúrni a meglévő amalgám töméseiket, azzal elég súlyos kaszkádot indítottak el.

Az amalgám tömésekből ugyanis a higany nem csak a száj fiziológiás pH-ján vagy a rágási súrlódáson keresztül tud bekerülni a keringésbe. Súlyos, akut kitettséget eredményez amikor a tömésekbe egy mechanikai eszközzel belefúrnak és a higany kontrollálatlanul rákerül a nyálkahártyára vagy akár az emésztőrendszerbe, légzőrendszerbe. A jelenség egyszerre veszélyes az anyára és a magzatra, ugyanis a higany könnyedén átjut a placentán. 

Egy 90-es évek végén és 2000-es évek elején Magyarországon is indított kampány során, várandósság idején az amalgám eltávolítási beavatkozást ingyenesen el lehetett végeztetni. Szerencsére nem mindenki élt a lehetőséggel, de aki igen azok közül megannyian szenvednek most is krónikus fáradtságtól, vasháztartási zavaroktól, pajzsmirigy betegségektől, neurológiai tünetektől, és autoimmun betegségektől.

Tehát az ajánlás az emberek érdekét próbálta szolgálni, mégis a visszájára fordult, ezzel még inkább hozzátéve, az egyre eszkalálódó neurodegeneratív- és az egyéb civilizációs betegség számához.

“A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.”

És mi van amikor még jószándék sincs?

Okok, amelyek miatt nehéz kimutatni, hogy mindenki nehézfém terhelt – 6. Profitérdek

A világot alakító folyamatos verseny gyakran nem vesz figyelembe olyan hétköznapi tényezőket, mint az emberi egészség vagy életminőség. Már kialakult dollármilliárdos iparágak nem fognak egyik napról a másikra bocsánatot kérni káros tevékenységükért, majd feladni a céges növekedés lehetőségét. 

Sokszor éves, évtizedes tudományos vitába, vagy pereskedésbe került mire regulálni kezdtek egyértelműen mérgező komponenseket. A jelenségre számtalan alkalommal volt példa, úgy alumínium felhasználás, a műanyagok gyártása, teflon bevonatok alkalmazása, vagy épp a nehézfémek kapcsán.

Ilyen például az oltásokban található etil-higany alkalmazása, ami most 20 éve hivatalosan nem javasolt, de azért lépten-nyomon csak megtalálható benne. Mert “ha már le lett gyártva akkor azért ne menjen kárba” jelszóval mégis felhasználásra kerülnek. Ennek kiszűrése vagy ellenőrzése sem egyszerű a folyamatosan változó hatóanyagok és az elég szabadon értelmezhető oltási politikák végett. 

A téma bőségesen túlnyúlik ezen cikk mondanivalóján, ugyanakkor érdemes higgadtan belegondolni, hogy mi irányítja valójában a “betegségügyi” iparágat. A puszta jószándék, hogy egy jobb és egészségesebb jövő felé tartson az emberiség, vagy…

Persze a nehézfém toxicitás járványszerű terjedése bőségesen túlmutat a gyógyszeripar tevékenységén (noha azért ott van a dobogón), ugyanakkor számos egyéb iparág rányomja bélyegét a problémakörre. Úgy az autógyártás, konzervgyártás, szépségápolási termékek vagy tisztítószerek gyártása komoly kihívásokat jelent úgy az atmoszférába kerülő, mint a termékek toxikus fém szennyezettsége végett.

És ne feledjük, hogy egyik vállalat sem szeretné hétfőről-keddre lehúzni a rolót, pusztán csak mert kijött egy új biztonsági előírás valamilyen ismeretlen anyag kapcsán. Az összes érintett vállalat nevét nem fogom felsorolni, de ezen konglomerátumok világra való hatását elnézve kijelenthetjük, hogy:

“Mindenki nehézfém terhelt.”

A nehézfém toxicitás piócái

A profitérdek egy másik kategóriája pedig a nehézfém terheltségtől való félelemből anyagi hasznot húzók tábora. Ez a csoport nem befolyásolja túlzóan a biztonsági előírásokat, de semmiképp sem segíti a tisztánlátást. 

Manapság szinte bármilyen termékéről lehet állítani, hogy “kivezeti a nehézfémeket”. Persze nem hivatalosan, mert azt még arról sem szabad kijelenteni amit erre a célra szintetizáltak, és ami valójában képes is lenne rá. Erről bővebben később.

Hangzatos márkanevekkel és tulajdonságokkal el lehet látni táplálék kiegészítőket vagy gyógynövényes készítményeket anélkül, hogy az teljességgel megfelelne a biztonságos keláció feltételeinek. Ugyanakkor, ha elolvassuk az apróbetűs részt akkor láthatjuk, hogy ezek a készítmények hivatalosan csak a kiválasztó szervek munkáját tudják támogatni, ami egy nehézfém kivezetéshez önmagában nem elégséges.

Fontos látni, hogy a jelenlegi szabályozások nem teszik lehetővé, hogy egy termékleírásban minden kétséget kizáróan kijelentsük, hogy képes kivezetni a nehézfémeket. El lehet nevezni valamit “detox-olajnak” vagy “nehézfém-tinktúrának”, de a termékleírásban már nem szerepelhet a keláció tulajdonsága. 

Ez egy részről érthető, lévén nem enged valótlant állítani a termékről. Aztán, hogy egy blog, könyv, szakember, cikk, termékkategória ismertető milyen információkat juttat el a felvevő piachoz, az már egy másik kérdés. Magyarabbul bárki állíthatja, hogy nála van az “örök élet elixír”, ha ezt a másik fél elhiszi, az onnantól saját felelősség. 

A szabályozás másik oldala, hogy olyan termék viszont nem jut el (hivatalos formában) az emberekhez, ami képes lenne biztonsággal kivezetni a toxikus fémeket.

Ugyanakkor egyre növekvő piaci igény a nehézfém-kivezetésre alkalmas termékekre továbbra is van, amit a termékgyártók szeretnének kielégíteni, függetlenül hatékonyságtól, biztonságosságtól, vagy épp a valóságtól. 

Tehát a tény, hogy minden második gyógynövényről, algáról, gombáról, vagy táplálék kiegészítőről azt terjeng, hogy biztonságosan kivezeti a nehézfémeket, sajnos annyira hétköznapivá teszi a nehézfémek kérdését, hogy a legtöbb ember komolytalannak gondolja a problémát.

Ezt érthető is, hiszen ha egy hétköznapi gyógyszertárban 10 termékből 7-ről már azt hallottuk, hogy erre alkalmas, úgy könnyen fals biztonságérzet áldozatai lehetünk. 

Pedig a kérdés sokkal összetettebb. Erről bővebb beszéltünk a “Nehézfémek biztonságos kivezetése” című ingyenes 3,5 órás előadás és kérdezz-felelek keretében.

Összességében egy olyan világban, ahol a pénz sokak számára a legfőbb hajtóerő, megannyi kihívás áll a tisztánlátás útjába. Úgy a fejlődésre való igény, a nehezen nyomon követhető biztonsági előírások, a korrumpálható közegészségügyi szervek, a kilóra megvehető tudományos vizsgálatok, vagy épp a végtelennek tűnő termékpaletták….mind-mind elhomályosítják a probléma fontosságát és súlyosságát.

Nem mellesleg a tényt, hogy:

“Mindenki nehézfém terhelt.”

7. Ok: Gyakorlati tapasztalataim, amelyek arra utalnak, hogy mindenki nehézfémterhelt

Az elmúlt évek során abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Life Protocol életmód programon keresztül számos embernek segíthettem egészségügyi kihívásaik kordában tartásában. A folyamat során több megfigyelésre jutottam, ami alátámasztja a nehézfém terheltség járványos megjelenését. 

1, Első körben statisztikailag felmértem a hozzám fordulók mennyire érintettek bármilyen formán a toxikus nehézfémeknek való kitettségben. Erre egy kérdőíves módszert használtam a Life Protocol komplex állapotfelmérőjén keresztül, ami hosszú évek óta az egyik legjobb eszköz az állapotfelmérésben.

A nehézfémekről szóló részben kitérek a legtöbb expozíciós lehetőségre és megpróbálom megbecsülni annak mértékét. Ez nagyon nem egy fekete-fehér tudomány, ugyanis amint azt fentebb írtam, a kitettség mértékén bőven túlmutat a toxikus fémek elhelyezkedése a szervezetben. Ugyanakkor a kérdéssorból egy igazán jó alapot lehet kapni arra vonatkozólag, hogy ki milyen mértékben érintett.

Az eredmény: siralmas!

Az 5 év alatt az állapotfelmérőt kitöltöttek 93,4%-a valamilyen formán találkozott nehézfémekkel élete során. Ez nem azt jelenti, hogy egyszer végig sétált a Kossuth Lajos utcán a csúcsforgalomban, hanem olyan súlyos kitettséget szenvedett el, mint az amalgám tömések, anyai amalgámok eltávolítása terhesség alatt, eltört higanyos lázmérő, gyermekkori oltások száma és típusa, dohányzás, városi élet, munkahelyi expozíció (fogorvosok, vegyészek), rendszeres tengeri hal- vagy konzerv fogyasztás… illetve ezek kombinációi. Noha ez a 93,4% elég beszédesen kifejezi a jelenkor helyzetét nehézfém kérdésben, az igazi válasz mégis abban a fennmaradó 6,6%-ban rejlik.

2, Az elsőre “nem terhelt”-nek minősített 6.6%-os csoportból számos embert megkértem, hogy kutassunk tovább, hátha tovább tudjuk finomhangolni az egészségügyi paramétereket. Ennek tesztelésére elkezdtünk egy biztonságos kivezetési protokollt, tesztelés céljából. Az eredmény most sem maradt el.

Minden elkezdett kivezetési protokoll állapotjavulást eredményezett. 

Ez az eredmény számomra döbbenetes volt, hiszen tényleg aláhúzta, hogy azoknak is jut a toxicitásból akiknél elsőre nem is gondolnánk. Az én első hipotézisem, hogy a terápia nem kizárólag a nehézfémek kivezetésén keresztül segített, mindinkább a nehézfémek okozta eszkalálódó oxidatív stressz mértékét csökkentette. 

A jelenségről bővebben:

• Gondolatok az oxidációról – rövid poszt
  
• Nehézfémek biztonságos kivezetése – 3,5 órás előadás és kérdezz-felelek
• TITKOK a vasháztartásról – könyv

Az állapotjavulás elsősorban olyan színtereken jelent meg, mint alvásminőség, stresszkezelés, energia, koncentrációképesség, depresszió, hajhullás, valamint a javuló vas értékek. 

3, Egy másik nagyon érdekes összefüggés amit megfigyeltem, hogy nehézfém kivezetés hatására olyanoknál is bekövetkezett az állapotjavulás, akiknél az eredeti probléma nem feltétlen, vagy nem szorosan volt köthető a nehézfémekhez.

A megoldás: Nehézfémek kivezetése

A nehézfém toxicitás megoldása egy komplex folyamat. Nem feltétlen a tényleges kivezetés miatt, hanem elsősorban a felismerése végett. 

Lévén a nyugati orvoslás el sem ismeri a probléma létezését és súlyosságát, így ebben a kérdésben az egészség megőrzésére törekvő embereknek nem marad más, mint az önképzés és a tudatosság. Mindkettőt nehezítik a félrevezető biztonsági előírások, az ellentmondásos szakmai megnyilatkozások, és a profitérdektől vezérelt termékértékesítés.

Ha komplex, mindenre kiterjedő támogatásra vágysz, ajánlom figyelmedbe a Life Protocol Nehézfém kivezetés lépésről-lépésre online képzést. Ez a tananyag a LP elmúlt 10+ éves munkáját öleli fel. 

Összességében, aki ma saját felelősségre szeretne levezetni egy biztonságos nehézfém kivezetést annak nincs egyszerű dolga. 

Én annyit tudok hozzátenni a megoldáshoz, hogy felhívom a figyelmet a problémára, és úgy elméleti, mint gyakorlati tanácsokkal próbálom segíteni a hozzám fordulókat. Így, hogy “mindenki nehézfém terhelt” ugyan nincs könnyű dolgom, de a nyílt és befogadó emberekhez el fog jutni megannyi értékes információ, amin keresztül tud segíteni önmaga és családja egészségén. 

Ha szeretnél közelebb kerülni a témához és megtanulni, hogyan tudsz magadtól levezetni egy biztonságos nehézfém kivezetést, úgy kövesd a Life Protocol bármely csatornáját: 

1, Csatlakozz az FMP – Funkcionális Mikrotápanyag Pótlás csoporthoz, ahol a nehézfémek kérdését és megoldását tárgyaljuk az elkövetkezendő hónapokban.

2, Valamint jó szívvel ajánlom az alábbi tartalmakat: 

• Mindenki nehézfém terhelt – ÉLŐ bejelentkezés 
• Nehézfémek & Vírusok ingyenes előadás
• Szervezet felkészítése a nehézfémkivezetésre – ingyenes útmutató

Kívánok megannyi tudatosságot a jövőre! 🙂

for Life
Victor C. Fields

Referencia:

• Novel Lipid-Soluble Thiol-Redox Antioxidant and Heavy Metal Chelator, N,N′-bis(2-Mercaptoethyl)Isophthalamide (NBMI) and Phospholipase D-Specific Inhibitor, 5-Fluoro-2-Indolyl Des-Chlorohalopemide (FIPI) Attenuate Mercury-Induced Lipid Signaling Leading to Protection Against Cytotoxicity in Aortic Endothelial Cells – PMC
• Amelioration of Acute Mercury Toxicity by a Novel, Non-Toxic Lipid Soluble Chelator N,N′bis-(2-mercaptoethyl)isophthalamide: Effect on Animal Survival, Health, Mercury Excretion and Organ Accumulation – PMC
• Thimerosal Exposure and the Role of Sulfation Chemistry and Thiol Availability in Autism – PMC
• N,N’ bis-(2-mercaptoethyl) isophthalamide induces developmental delay in Caenorhabditis elegans by promoting DAF-16 nuclear localization – PMC
• Thiol-redox antioxidants protect against lung vascular endothelial cytoskeletal alterations caused by pulmonary fibrosis inducer, bleomycin
• Arsenic intoxication: general aspects and chelating agents – PMC
• Efficacy of N,N’bis-(2-mercaptoethyl) isophthalamide on mercury intoxication: a randomized controlled trial
• Therapeutic Efficacy of the N,N′ Bis-(2-Mercaptoethyl) Isophthalamide Chelator for Methylmercury Intoxication in Caenorhabditis elegans – PMC
• https://clinicaltrials.gov/study/NCT04184063
• Mercury vapor inhalation inhibits binding of GTP to tubulin in rat brain: similarity to a molecular lesion in Alzheimer diseased brain
• Toxic Mechanisms of Five Heavy Metals: Mercury, Lead, Chromium, Cadmium, and Arsenic
• Toxicity, mechanism and health effects of some heavy metals – PMC
• The Toxicological Effects of Mercury Exposure in Marine Fish
• Association of Fish Consumption and Mercury Exposure During Pregnancy With Metabolic Health and Inflammatory Biomarkers in Children
• Heavy Metal Exposure and Metabolic Syndrome: Evidence from Human and Model System Studies
• Prevalence of exposure of heavy metals and their impact on health consequences
• Mercury toxicity and neurodegenerative effects
• Abating Mercury Exposure in Young Children Should Include Thimerosal-Free Vaccines